Szabad Sajtó

Divat a kalózkodást a lopáshoz hasonlítani, divat a szerzői jogot úgy felfogni, hogy valaki vagy vásárló vagy tolvaj. A valóság azonban sokszínűbb ennél. A világban ugyanis akad aki azt mondja, mondhatja a szerzőnek: Mi saját hasznunkra ingyen használjuk a munkádat, vagy elzárunk a nyilvánosság jelentős részétől! Ez az utóbbi lehetőség persze kiterjeszthető az üzenet tetszőleges cenzúrázására is idővel. Ráadásul még csak azt sem mondhatjuk, hogy "diktatúra épül", vagy gonosz lenne az aki ebben a helyzetben van. Inkább szükségszerűségekről beszélünk.

Eltelt egy hét, s nem volt új post. Pedig nem mondhatnám azt, hogy "nem volt miről írni", a téma adja ugyanis magát, még akkor is, ha a médiatörvény körüli vita unalmassá vállt. Itthon beszélt Orbán Viktor, Egyipotomban pedig a hadsereg. Akad vita az oktatáspolitika körül, és akár a Való Világ szavazásai körül is. No és a Nokia is tett egy érdekes bejelentést. A téma az utcán hever. Csakhogy "mégsem illendő" szétoffolni a saját blogomat. S ha már ezt az apró megjegyzést megtettem, felvetettem egy érdekes kérdést is: Miről szabad, miről illendő írni?

Vannak olyan balesetek, katasztrófák ahol a közvélemény, a politika és a média egyaránt követeli a felelősök, a "bűnös" megtalálását. Ilyenkor a hatóságok és a média egyaránt hajlamos már az előtt megnevezni egy bűnbakot, mielőtt kiderülne pontosan mi is történt. Ilyenkor nagyon nehéz komoly presztízsvesztesség nélkül bevallani egy tévedést, kárpótolni azokat akiket meghurcoltak, félrevezettek. Még egy viszonylag egyszerűnek látszó eset is okozhat meglepetéseket. Lássuk példának a Trans World Airlines 800as járatának történetét.

A médiatörvénnyel, médiaalkotmánnyal kapcsolatban számos jellemző kritika merül fel. Ezek egyike a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét támadja, nem is minden alap nélkül. A fő gondot azonban nem a követelmény léte, hanem annak értelmezése jelenti. Divat a kérdést az "egyenlő szereplési lehetőséget minden oldalnak" gondolat mentén megközelíteni, és azon sajnálkozni, a kormánypártok túlsúlyban vannak a közmédiában. Tessék kérem elhinni, ez a megközelítés baromság.

Az utóbbi időben rájár a rúd a TV2re, egyre több blog említi meg, hogy a Tények nem, vagy csak jelentős késéssel foglalkozik bizonyos hírekkel. Nem tisztem e kédés kapcsán azon elmélkedni: Vajon mi oka lehet a mulasztásnak? Véletlen hiba, vagy uram bocsáss szándékos a hallgatás? Sokkal inkább fontosnak érzem a tényt: van miért a hírekről beszélni. És megkerülhetetlen a téma. Nem csak az "elbaltázott" hírműsor apropóján.