Vannak olyan balesetek, katasztrófák ahol a közvélemény, a politika és a média egyaránt követeli a felelősök, a "bűnös" megtalálását. Ilyenkor a hatóságok és a média egyaránt hajlamos már az előtt megnevezni egy bűnbakot, mielőtt kiderülne pontosan mi is történt. Ilyenkor nagyon nehéz komoly presztízsvesztesség nélkül bevallani egy tévedést, kárpótolni azokat akiket meghurcoltak, félrevezettek. Még egy viszonylag egyszerűnek látszó eset is okozhat meglepetéseket. Lássuk példának a Trans World Airlines 800as járatának történetét.

Bár a TWA-800as járatszámhoz két jelentős baleset is tartozik, az 1964. November 24-án történt baleset 50 halálos áldozattal járt, mégis a 1996. Július 17-én történt eseményeket elemezném. A halálos áldozatok száma ezúttal 230 volt. A TWA 800as járat New Yorkból indult, Párizson át Rómába tartott. Helyi idő szerint 20:31kor, 12 perccel a felszállás után, a levegőben felrobbant, és East Moriches közelében az Atlanti Óceánba zuhant.

Az első feltételezések terrortámadásról beszéltek, akad aki ezt az Atlantai Olimpiához kapcsolja, akad aki a Ramzi Yousef elleni pert említi a lehetséges terrortámadás okaként. Ramzi Yousef az 1993as World Trade Center elleni terrortámadás egyik elkövetője, és Khalid Sheikh Mohammed (a szeptember 11.-i terrortámadás egyik fő szervezője) unokaöccse. Számos más merénylet is kötődik hozzájuk, köztük egy érdekes koncepció, melyben a pápa ellen tervezett merénylet után számos menekülőkkel teli amerikai repülőgépet robbantottak volna fel.

Tény, hogy 1996. Július 17. jó időpont lett volna egy terrortámadásra, így hamar megjelent az egyik lehetséges bűnbak képe mind a médiában, mind a nyomozók előtt, mégsem sikerült ezt a feltételezést igazolni. Még annak ellenére sem, hogy számos szemtanú állította: látták a rakétát ami eltalálta a repülőgépet, a roncsokon robbanóanyagok maradványait találtak, és közel hihetetlennek tűnt, hogy egy repülőgép magától így felrobbanjon.

Persze "felrobbanhat" a dokompresszió következtében, így széteső gépekre volt példa a repülés történetében, az első sugárhajtású utasszállító, a de Havilland Comet esetében számos balesetet okozott a robbanásszerű dekompresszió, a szögteletes ablakok sarkainál megjelenő anyagfáradásos töréseknél, ám egy ilyen robbanás többnyire nem egy "tűzgolyóval" kezdődik, egy előzmények nélküli robbanás pedig hihetetlennek hat.

Az üzemanyagot tesztelték: Elméletben az sem okozhatott volna robbanást. Ki írt volna másról mint valószínű terrortámadásról, ha az NTSB szakemberei mellett bizony FBI nyomozók kutatták a terrortámadás nyomát. A sajtó számára hamar megvolt az egyértelmű bűnbak, mindenről a gaz terroristák tehettek, felesleges a tudományos vizsgálat, érdektelen részletkérdések csupán a tények.

A média hamar megírta: Valószínűleg a partról lőtték le a gépet, s a nyomozók sem azt kérdezték a tanúktól mit láttak, hanem azt, hogy látták-e a rakétát. Nos, a többség látta a géphez vezető fénycsíkot, s ha a szakértők rakátéra kérdeztek, hát bizonyára az volt, a sajtó és a prekoncepciók irányították a nyomozást. A tengerből kihalászott, összerakott roncs azonban másról árulkodott, a sérülések kizárták, a rakétatalálat lehetőségét is. Nos, akkor mit is mondott az aki látta a rakétát?

Pedig a fénycsík csak a robbanás után lett egyre hosszabb, egy rakéta fénycsíkja pedig a becsapódás után nem lenne hosszabb, hanem éppen rövidülne: A fénycsík forrása nem lehetett rakéta, nem lehetett az ünneplők egyik tüzijátéka sem. Eláruljam mi volt? A gép roncsából kiömlő égő üzemanyag. A robbanás pedig a gépen belül indult ki.

A tévedések sora nem ért itt végett: Sikerült találni robbanóanyagok maradványait is a gép roncsain. Ismét a gaz terroristák tűntek a valószínű elkövetőnek, és bár minden hivatalos forrás cáfolja ezt: akad aki szerint rakétaüzemanyagot is találtak. Csakhogy hamar bizonyításra került az is, a gép roncsai elég időt töltöttek a víz alatt, hogy értelmetlen legyen robbanószer nyomokat keresni a legtöbb olyan helyen, ahol találtak. Tudják mi történt? Nem?

Pedig cseppet sem meglepő dolog, pusztán annyi, hogy a tengerből kihalászott roncsokat olyan hadihajók szállították, amiken természetes, hogy a roncsdarabok ilyesmivel szennyeződtek. Ha elve értelmetlen ilyen nyomokat keresni, akkor senkit sem zavarna az ilyen szennyeződés, ha a bűnbakkeresés okán olyan nyomozók játsszák a főnököt akik ismeretei e kérdésben hiányosak, elrendelnek felesleges vizsgálatokat, nyilatkoznak, az súlyos károkat okoz.

Az ügyben a politika, a média, a bűnbakkeresésre kirendelt felülről vezérelt hatóságok egyaránt hozzájárultak a nyomozás elhúzódásához, a sokakban mai napig meglévő kétséghez. Pedig ami történt viszonylag egyszerű. Engedjék meg, hogy elmeséljen nagy vonalakban mi is történt.

Nem a repülőgép tartja a szárnyat, a szárny tartja a repülőgépet. Sok utaszállító esetén a szárnynak akad egy középső szekciója a törzsön belül. Egyértelmű: Ide sem utast, sem csomagot nem jó helyezni, de üzemanyagtartály például lehet benne. Nevezzük ezt a tartályt CWTnek. Ebben is akadnam műszerek, és bizony itt sem egyetlen intézkedés hivatott a biztonságról gondoskodni.

Mint tudjuk, az üzemanyag nem könnyen gyullad meg, a gőze esetében sem állna fel robbanásveszély. Az sem lep meg, hogy az itteni műszerek, elektromos rendszerek kapcsán is odafigyeltek: Ezek akkor sem okozhatnak tüzet, ha az üzemanyag gyullékony lenne. Erről részben a felépítésük, részben a "rendelkezésre álló energia" korlátozott volta hivatott gondoskodni. Minden azt mondja: itt nem történhet robbanás.

Csakhogy az üzemanyag gőzével csak a felszínen kísérleteztek, kicsit magasabban például a légnyomás és a környzeti hőmérséklet is más, a hőmérséklet és a külső légnyomás változásai haatnak a tartályban lévő gőzre is, így előfordulhatott, hogy az üzemanyag gőze a levegőben már valamennyire robbanásveszélyes volt, és egy "lassú robbanás" is elég volt, a katasztrófához. Ha ugyanis a tartályt szétfeszíti a keletkező túlnyomás, a robbanás kárt tesz a szárnyközéprész szerkezeti elemeiben, akkor kész a katasztrófa. Igen, ez a rész a repülőgép egyik legfontosabb teherviselő eleme.

A repülőgép sérülései alapján pedig pont egy a tartályt szétfeszítő, a szárnyközéprész szerkezeti elemeiben kárt tévő lassú robbanás vezetett a katasztrófához. De ugye az üzemanyag gőze még mindig igen nehezen gyullad meg, öngyulladás kizárva. A repülőgép tervezésénél pedig gondoskodtak róla, semmi se gyújthassa meg véletlenül az üzemanyagot.

Szépen sorban ki is lehetett zárni szinte minden lehetőséget, belértve egy kisebb bomba lehetősségét is, hiszen a terrortámadás lehetőségét nem lehetett csak úgy elvetni. Azonban kiderült, hogy a tartályon belüli műszerek kapcsán az anyagok megválasztása nem volt szerencsés: Ezek egy része az üzemanyaggal reakcióbalépett. Az ezüst-szulfid lerakódásnak köszönhetően nyílt meg a lehetőség arra, hogy szikra képződhessen a tartályon belül.

Igen ám, de még ez sem lenne elég magyarázat önmagában, mert még mindig nem lenne elég áram ott. Csakhogy sok vezeték szigetelésének állapota pocsék, hiszen ezt nem volt kötelező ellenőrizni, némi sérült sigetelés, a zárlat lehetősége pedig már megmagyarázza, hogyan is lehetett elég energia az üzemanyag meggyújtásához, a robbanáshoz. Innen pedig összeállt a kép. A baleset napján azonban a legtalpraesettebb újságíró sem tudott volna erről a lehetőségről is beszámolni.

Hogy mi a tanulság? Engedelmükkel elmesélem: Nem feltétlenül szerencsés bűnbakot keresni, a prekoncepció pedig pláne nem az. Az ilyen feltételezések veszélyesek egy repülőgép balesete esetében éppen úgy, mint akár egy diszkótragédia, akár a vörösiszap katasztrófa kapcsán.

Lehet arról is elmélkedni, ha kiderül, nem a MAL hibázott, és az állam szakszerűtlen tevékenysége okán a tulajdonosokat kár érte, akkor vajon mennyibe is kerülhet egy családnak a kártérítés amit az ország fizet? De azt hiszem az nem ennek a blognak a témája lenne, még akkor sem, ha érdekes téma.

Sokkal fontosabb kérdés: mi vezet a veszélyes bűnbak kereséshez? Nem hiszem, hogy egy "diktatúrát építő" kormány akár a diszkótragédia akár a vörösiszap-katasztrófa kapcsán ennyire törekedne a megfelelésre, akár az alkotmányosság (törvényesség) feladása árán is. Egy diktátort ugyanis nem érdekel a nép véleménye.

Egy diktatúrában nem csak a blogokért kellene aggódnunk, hanem a tüntetőkért is, akik bizony békésen tüntethetnek, nincs műveleti terület a parlament körül. A kormány kommunikációja során sem a következmények, sem a külföldi nyomás nem számítanak, csak és kizárólag a választók megtartása, a bizonyítási kényszer. Nem ilyen egy diktatúra.

Ha pedig nem beszélhetünk épülő diktatúráról akkor kell, hogy legyen a hibákra más, ésszerű magyarázat. A FIDESZ nem a hatalom megtartására, hanem a legitimáció, a népszerűség elvesztésétől fél. Nem a gőg az elsődleges probléma, hanem a megfelelési kényszer, és a félelem attól: Mire vezethet ha háttérbe szorulnak. Mindkét oldal félti a másiktól az országot a demokráciát. Félelem, hatalmas nyomás, nem nőttek még fel a 2/3hoz, idővel akár fel is nőhetnek.

De akad egy másik tanulság is: A bűnbak keresés egyik legfontosabb ellenszere az az újságíró lenne aki ilyenkor tovább kérdez, megköveteli a tudományos alaposságú vizsgálatot, és ha kell maga is szakértőket keres meg. Ami képes elérni, hogy a korány ne merjen bűnbakkeresésbe fogni, hiszen neki sem jó, ha megcáfolják és veszít a hiteléből.

De térjünk vissza egy kicsit a MAL kérdésre: Mi történik, ha kiderül nem a MAL okozta a vörösiszap-katasztrófát, az állam pazarlóan bánt a cég vagyonával? Ha a közvélemény a kezdeti bűnbakkeresés nyomán a MAL vezetésének vesztét akarja, és a kormányzat ennek akar megfelelni, akkor nem fogja könnyen beismeri a tévedést. Ha a kormány további hibákat követ el a közvélemény nyomására, és az ország kénytelen megtéríteni a kárt az mindannyiunknak pénzbe kerül. A média, a közvélemény nyomása könnyen szorítja a kormányt olyan bűnbakkeresésre ami utána nagyon drága lehet nekünk.

Ha a média az elején okosan kérdez az mindannyiunknak olcsóbb. Részben ezért is közérdek az újságíróktól elvárni bizonyos szakmai szabályok betartását. Ugye emlékeznek még a kiegyensúlyozottság kérdésére? Igen: Egy adott storynak kell megismerni több oldalát, és azokat kiegyensúlyozottan tálalni. De ez blogoktól továbbra sem elvárható.