A médiatörvénnyel, médiaalkotmánnyal kapcsolatban számos jellemző kritika merül fel. Ezek egyike a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét támadja, nem is minden alap nélkül. A fő gondot azonban nem a követelmény léte, hanem annak értelmezése jelenti. Divat a kérdést az "egyenlő szereplési lehetőséget minden oldalnak" gondolat mentén megközelíteni, és azon sajnálkozni, a kormánypártok túlsúlyban vannak a közmédiában. Tessék kérem elhinni, ez a megközelítés baromság.

Ha az ellenzék nem tesz semmi olyat amiről beszélni kellene, akkor nem jár nekik szereplési lehetőség sem. Ha elvgézik a feladatukat, hírértéke van annak amit mondanak, van miért velük foglalkozni, akkor pedig minden más törvényi előírás nélkül szerepelnek majd eleget a közmédiában. Ha vannak megvitatandó ötleteik, egyéni képviselői indtíványok formájában törvényjavaslataik kerülnek az országgyűlés elé, ha vannak petíciók, szükség esetén népszavazási kezdeményezések a részükről, akkor bizony szerepelni fognak a médiában. Akár egy új párt előtt is megvan a lehetőség.

Akkor miről lenne szó a kiegyensúlyozottság kapcsán? Elsősorban arró, hogy egy újságíró akkor korrekt, ha a másik oldal érveit is közli. Vitatkozhat velük, megcáfolhatja őket, de közölnie illik ezeket az érveket. Ez a követelmény viszont nem szól másról mint bizonyos szakmai és etikai szabályok betartásáról. A szakmai szabályok betartása a köz érdekében pedig elvárható a villanyszerelőtől, a buszsofőrtől, a kereskedőtől és talán elvárható az újságírótól is.

Ez semmiben nem korlátozza a szólásszabadságot, a sajtószabadságot. Ezek a szakmai szabályok eddig is léteztek. Ha holnap Huth Gergely-t elmarasztalnák a Trollok támadása című írása kapcsán, mert "véletlenül" elfelejtette megkérdezni a másik oldalt: pl. blog szerzőket, megnevezett szolgáltatót, stb. és ennek kaapcsán kiegyensúlyozatlan a cikk, és várhatná a valótlan állításai miatti sajtóper végeredményét, akkor sem esne csorba semmilyen jogán: Pusztán a saját szakszerűtlen munkájának kellene, hogy viselje a következményeit. Egy percig sem sajnálnám.

Egy percig sem sajnálnám, hiszen azért fizetik, hogy mielőtt leír valamit ellenőrizze, ismerje meg a másik oldal érveit és ezek figyelembevételével írjon cikkeket. Persze a Huth Gergely féle cikk bár butaságot írt (erre később visszatérek), mégis veszélytelen. De akadnak veszélyes tévedések is: Ha például egy újságíró bármely hobbi (szerepjáték, számítógépes játékok) veszélyességéről elfogultan ír le egy véleményt, hamis állítást közöl, ezzel szülőket befolyásol s a gyerek így egy "veszélytelen" hobbi helyett a veszélyes bulik felé sodródik, akkor igenis vannak a szakszerűtlen munkájának következményei. És azt kell mondanom, ha az ilyen szakszerűtlen munkán elúszhat az újságíró megélhetése, háza, jövője: Egyetlen percig sem sajnálnám.

A szakszerűtlen újságíró sem sajnálta azokat akiket megkárosít. Egy gazdasági újságíró is könnyen vét hibát, de akár a "Techbázis" újságírói is felelősek lehetnek, ha egy terméket tökéletesnek állítanak be, pedig nem az. Igen: Az Index iPhone párti cikkei is ilyenek. Akár a konkurens termékek forgalmazói, akár egy átvert vásároló is perelhesse őket a szakmai hibáik miatt. Azért, mert nem tanulták meg, miért kell az ellenérveket is felkutatni, megismerni, megérteni és megírni. Szakmai szabályokról van szó amelyeket Huth úr is emleget.

Hogy ez a felelősség megfogalmazódhat az újságíróval szemben, nem kétlem, és ebben egyet is értek Huth Gergely úrral, miképpen azzal az állításával is, mit kellene újságíróként megtennie, ha a vörösiszap katasztrófáról írna. Csakhogy amit a blogokról, egy adott blogról írt, annak kapcsán hamar kiderült: nem nézett utána a kérdésnek. Nem nézett utána, ki a szerző, mivel foglalkozik, miért kell komolyan venni az állításait, és nem nézett utána az általa vitatott tartalmú blog post témájának sem. Ez hiba. Nem tette meg azt sem, amit ő maga is elvár az újságíróktól.

Még akkor is így van, ha az Indexen megjelenő írások kapcsán nem csak benne merülnek fel kérdések, ha az Index hitelét okkal lehet megkérdőjelezni. Még akkor is, ha az Index számos újságírója amit nem ír meg cikként, sokszor blog postként írja meg. Ugye Tóta W. Árpád blogja, a Belsőség, a Zugügyvéd, stb. egyaránt felmerül, sőt a Homár is. Egyik esetben sincs érdemi oknyomozás, az érvek ütköztetése, egyik esetben sem tartják be az újságírói etikát. Az újságíró, aki ezért fizetést kap, nem végzi el az újságírói munkát, sok esetben szemetet tár az olvasó elé.

A tendenciát látta, az már csak az ő szerencsétlensége, hogy Pásztörperc nem illik a képbe. Az meg a másik probléma, hogy a nem létező Bonaventúra Pál alkotmányjogász története, a sajtópriblék díj is előkerült. Hogy kiderült: Ismét olyan cikket írt, ami kapcsán nem nézett utána a témának, hogy ismét elfelejtette a másik oldal álláspontját akár megismerni is, így azok érveivel vitatkozni sem tud, de támad és felelőségrevonást sürget. Egyoldalú, sekélyes és primitív volt.

Az csak az ő szerencsétlensége, hogy a cikkével kapcsolatban könnyű rámutatni, hogy egy újságíró "hitelét" sokszor az újság hitele, az újság neve adja. Egy blog szerző hitelét pedig a saját nickneve, amit végig lehet követni. Ami célszerű, ha sok fórumon, blogon ugyanaz. Ami kapcsán bárki utána tud nézni mit is mond a szerző máshol. Nem lenne bölcs dolog civil néven írni. Így van ez Pásztörperc esetében, és így van ez a saját esetemben is.

Engedelmükkel: Ha a stabilitás fontosságáról beszélek itt, akkor nem árt, ha meglátható, korábban is a stabilitásról beszéltem, kedveltem az állandóságot, az egy lépés előre kettő vissza irányra vezethető politikai váltógazdaságot viszont sosem kedveltem. Ha a hitelesség fontosságáról akkor nem árt, ha látható Gyurcsány Ferencnek is éppen azt róttam fel, a hitelesség elvesztése okán kormányozhatatlaan lett számára az ország. Hogy leírtam, nem a korábbi hazugségokkal való szakítás a baj (mint a mostani kormány forradalma kapcsán sem), hanem az, hogy az öszödi beszéd és annak kiszivárgása között nem láttunk változást, nem volt okunk elhinni, milyen változásról beszélt. Nem volt okunk azt hinni, kapunk valamit azért, ha együttműködünk, tűrjük, és így még a jó döntéseit sem tudta keresztülvinni. Talán így nem vádolnak kettős mércével, ha Orbán Viktoron is a hitelességet kérem számon. És persze Szalai Annamárián is.

A visszakereshető állítások, szempontok, jóslatok, észrevételek adják meg egy blog szerzőjének hitelét. És nem egy szerkesztőség évek alatt felépített hitele. Egy nicknév ilykor többet ér mint a valódi. Persze lehet ezen vitatkozni, hiszen sokan mondják: Ha a postr címlapjára kikerül egy post ajánlója, esetleg az origo címlapja, az már azt is jelenti postr vagy az origo szerkesztősége oda teszi a nevét a post mögé. Ezt azonban a blog szerző nem tudhatja előre, meglepetés a számára. Nem tud ehhez igazodni.

Engedelmükkel: A politika témájú postajaim, ha polgári nevemen írnám alá őket, azért sem lennének jók, mert nem lennének "összeköthetőek" pl. a Maemo bloggal, nem tudhatná az olvasó: ki írta őket és miért. Ha viszont összeköthetőek, akkor könnyen felismeri az olvasó, bizony a telefon vásárlásnál is nagyon konkrét elvárásokkal indultam neki, és az iPhone is éppen úgy "elbukott" mint sok politikus. Ha pedig nem divatból szidok sem terméket, sem pártot, akkor más súlya van a postoknak. Érdemes a Maemo blog elejét is elolvasni, nem véletlenül van ott a link jobboldalt.

De nem csak a nevek kapcsán felejtett el a másik oldal véleményét kikérni a szerző: A bérbloggerek kapcsán is. Nem célom számos bekezdést pazarolni arra, hogy elmondjam mit is jelent a Huth úr által látott ajánlat, és nem célom a korábbi felvetésemet sem megismételni egy a vasutat is népszerűsítő blog ötletéről. Elég legyen annyi: nem baj, ha egy blog szerző keres is a munkájával, a saját hitelét, értékét nem fogja a megrendelő érdekében való hazudozással kockára tenni. Nem kis munka van egy jó blogban. Még egy ehhez hasonló "blog kezdeményben sem".

Huth Gergely jól ír a cikke elején káosz uralkodik a magyar médiában és ezzel kellene kezdeni valamit. De éppen ilyen jól írja cikke végén:

"A médiaalkotmány rendelkezése, amely tiltja bármely személy, kisebbség vagy többség „nyílt vagy burkolt megsértését”, a szakmabeliek helyett csupa jogásszal telepakolt médiahatóságnak és (a fellebbezések nyomán) egyes bíróknak kiváló alkalom lesz a vélemény-újságírás üldözésére. Pedig a nagy tudású törvényírók legalább az első leckéig eljuthattak volna a médiaetika-tankönyben: a hír szent, a vélemény szabad.

Nem fordítva."

És ő egy a kormányt elszántan védő, sokszor sajtópribék díjat kapott újságíró. Ha már őt is zavarja a médiatörvény akkor bizony gond van. Csak elfelejtett egyetlen lényeges dolgot hozzátenni: Az igazi kérdés arról szól miért nem szabad a blogokat szabályozni? Pedig ez azt is elmondja, miért nem etikus, ha egy újságíró tudatosan visszaél a blogok szabályozatlanságával.

Mert miről is van szó tulajdonképpen? Az EU kifogása nem arról szól, melyik újságíróra nem kellene kiterjeszteni a szabályozást, nem arról szól, hogy az index vagy az origo video riportjaitól kell kevesebbet várni, mint az RTL Klubról. Nem arról szól, hogy a meglévő, alkotmányos, eddig szükségesnek szólt szabályozást nem örülnek, hogy technológiasemleges módon akarja az ország alkalmazni (a fair verseny érdekében).

Nem arról szól, hogy egyetlen újságírót is meg akarna védeni e kérdésben az EU. Arról szól, hogy nem csak az újságíró mondhat véleményt, nem lehet senkinek azt mondani, ha nem tudsz, vagy nem akarsz újságírói munkát végezni (szakmai szabályok betartásával) akkor kizárunk a véleménnyilvánítás lehetőségéből az interneten. Mert ez elveszi a véleménnyilvánítás szabadságát az átlagembertől, olyan módon korlátoz egy alapvető emberi jogot ami megengedhetetlen.

Nem az újságírók jogait, hanem az átlagemberét. Nem a média jogait, hanem bárkiét. Nem a nagy cégek jogait, hanem az emberekét. Nem az újságokat szabályozza, a TVt, a rádiót, a nagy portálokat, hanem minket kényszerítene hallgatásra. Arról van szó, ha a törvényből kimarad a magánember véleménnyilvánításának a joga, akár facebookon, akár blogon, akár video blogon tennénk, és ezt nem garantálja a törvény minden tekintetben, akkor bizony az átlagember jogait lábbal tiporja a hatalom.

Arról van szó, hogy a média szabályozásában a hatóság munkájának egyszerűsítése ürügyén, vagy azért mert a törvényben nem tudjuk egyértelműen definiálni a határvonalat blogolás és újságírás között nem korlátozhat az ország alapvető emberi jogot. Arról van szó, hogy bizonyos alapvető normák fontosabbak a hatalom kényelménél. Arról van szó, hogy az EU úgy látja, hogy (bár jó célra hivatkozik) a kormány kész alapvető emberi jogokat korlátozni a saját kényelme érdekében, ami a demokrácia szempontjából problémás.

A napokban Orbán Viktor és több FIDESZes politikus beszélt arról, hogy az Alkotmánybíróság is figyelembe szokta venni, ha kényszerhelyzetben van a kormányzat, ha egyes jogokat csak a kényszerűség (és nem a kényelem, a hatalmi gőg, stb) okán korlátoz a kormányzat. Számos eddigi döntést, korlátozást választópolgárként is ezért nyelünk le, ezért fogad el az EU, és ezért nem kritizál jobban az Alkotmánybíróság, stb.

És igen a MAL ügyben ha a kormányzat döntéseit hibásnak is látom, nem nevezném őket gazembernek, csupán megjegyezném, hasonló helyzetek kezelésében nincs jártasságuk, törvényszerű, hogy ők is hibáznak, és érthető az, ha itt ragaszkodtak a kontrolhoz. Ha ezért kell fizetnünk, akár családonként többtízezer forintot is (akár százezres nagyságrend is elképzelhető), nem tehetek mást, elfogadom, a kormány is kényszerhelyzetben volt. Ha ne adj isten ez bekövetkezik visszakereshető, számonkérhető lesz ez amit most írtam.

Sok esetben érthető, megemészthető az alapjogok korlátozása. A blogok regisztrációja, az on demand video tartalmakon belül a videoblogok kapcsán megkövetelt kiegyensúlyozott tájékoztatás kapcsán viszont nincs kényszerhelyzet. Semmi sem menti a kormányzat tetteit.

Értem én mit és miért akarnak szabályozni. Értem én, hogy nem a blogokra, video blogokra gondoltak. Talán fel sem merült bennük a blogok kérdése, vagy nem tűntek számukra a média részeinek, vagy nem tudtak különbséget tenni a blogok és más tartalmak között, és hamar jelezték: Eszük ágában sincs a magánembert korlátozni.

Csakhogy bárhogy is jelezték: A törvényben nem az van amiről a FIDESZ beszél. Pedig lehetne, ha a blogokat, video blogokat mentesítik külön a szabályozás alól, és a blogokra, videoblogokra vonatkozó enyhébb szabályozás jogával visszaélő médiavállalkozások elveszthetnék e kiváltságokat (joggal való visszaélés tilalma működhet).

Úgy gondolom a szabályozás kapcsán nem diktatúra épül, eszük ágában sem volt mindenkit korlátozni, csupán az derült ki a törvény fércmunka, nem gondolták végig, nem ellenőrizték, nem volt meg a belső kontrol, és ki tudja hány más hibája van. Az EU pedig szándékosan beszél inkább a diktatúra lehetőségéről mint erről a problémáról.

Ha ugyanis a kormányt és a FIDESZt felelőtlenséggel vádolnák meg, felelőtlen kapkodó, alkalmatlan vezetőkről beszélnének, akkor ez az egész EUs elnökség kapcsán veszélyeket jelezne előre. Az EUnak viszont ez nem érdeke. Az sem érdeke sem az EUnak, sem a Néppártnak, hogy a FIDESZ vezetését hülyéknek, a feladatukra, felelős döntésekre alkalmatlan csapatnak állítsák be jelezve a befektetőknek: Nagy baj lehet. Nagy baj lehet, újabb EU tagország stabilitásával lehet baj.

Ezt a békát pedig le kell nyelni. A jó ember kiáll a barátai mellett, harcol a védelmükben. A jó politikus viszont felismeri: mikor az ő érdekük, hogy a valós probléma helyett ilyen vádak jelenjenek meg. Tudja azt, mikor érdeke a pártjának, a barátainak, a hazájának az, hogy elvigye a balhét és lemondjon. Sajnos a FIDESZ illetékesei között több a jó ember, mint a jó politikus.

A lényeges kérdés amit az EU jelzett: Nem köthető a véleményalkotás joga sem újságírói kvalitásokhoz, sem regisztrációhoz, sem bizonyos feladatok elvégzéséhez (oknyomozás, regisztráció) de még jó helyesíráshoz, nyelvhelyességhez sem. Ebben viszont az EUnak igaza van.