Sokan nem értik, miért is fontos nekik a sajtószabadság. Ők nem újságírók, s a politikusoknál, átlagos celebnél az újságíró sem feltétlenül szimpatikusabb nekik. A sajtószabadság nem az újságírót védi. Nem a sajtó számára fontos igazán, hanem az olvasó, a néző számára. Annak a számára akik a hírek, elemzések alapján tájékozódni próbálna, hogy utána felelős döntéseket hozzon. Például a választások évében. De természetesen máskor is.

Amikor hitelt veszünk fel, úgy gondoljuk, később jobban keresünk majd, erősebb lehet a gaazdaságunk, később jobban ki tudjuk fizetni azt amit már ma megéri megvenni. Van egy jövőképünk, ami alapján döntést hozunk a jövőnkről. A választás és a hitelfelvétel mellé a költözés, a házasság, az iskola választás, a hűségnyilatkozatok és még ki tudja, hány dolog sorakozhat fel.

Mindegyik esetben akkor tudunk felelős döntést hozni, ha értjük a világban zajló folyamatokat, ha ezekből fel tudjuk mérni tetteink, döntéseink lehetséges következményeit. Az ilyen tájékoztatáshoz elengedhetetlenül fontos információkat pedig javarészt a sajtóból szerezhetjük be. A sajtó, a média egyik legfontosabb funkciója, hogy ezek az információk eljussanak hozzánk.

Természetesen minden újságíró, minden lap előtt ott a választási lehetőség, hogy arra törekszik, hogy betöltse ezt a feladatot, hasznos legyen, értéket teremtsen, vagy megmaradjon a kevés munkával sok bevételt ígérő felszínes munkánál. Az utóbbi akár káros is lehet. Nem pusztán azért, mert nem tölti be a sajtó a funkcióját, hanem elsősorban azért, mert könnyű akarva-akaratlan félretájékoztatni az olvasót. Ha a hasonló írások (bulvár) túlsúlya miatt nem tudunk tájékozódni a sajtóból, az éppen olyan rossz, mintha cenzúra akadályozná a tájékozódást.

A hiteles sajtó tehát védendő, a bulvár viszont nem feltétlenül. És cseppet sem az újságírók miatt fontos ez, hanem elsősorban az olvasók miatt. Ugyanis az olvasó tájékozódhat az újságokból, portálokból, blogokból.

Egy hiteles újságírót elhalgattatni többnyire rosszabb egy kormányzat számára, mint engedni neki, hogy elmondja a véleményét. Ha a cenzúra többnyire nem éri meg a kormányzatnak, akkor miért is veszélyes a médiatörvény? Mert a cenzárától félve olyan újságíró is elhallgat, olyat is elhallgattat a főnöke akinek amúgy a törvénytől, a hatóságtól nem kellett volna félnie. Az ilyen öncenzúrából, belső cenzúrából hír születik, amire roppant nehét a kormányzatnak válaszolnia. Az ilyen hír, a csend ellenérzéseket szülhet.

Ha ezek az ellenérzések befolyásolhatják a következő választásokat, a nemzetközi kritika befolyásolja hazánk megítélését az hat a hazai gazdaságra is, eldöntheti azt, hogy hogyan élünk majd 2-3 vagy 4 év múlva.

Ha pár perc néma csend, a látványos hallgatás, a külföldön elejtett panaszok, hogy miről nem mert valaki írni, félve a főnökétől, a hatóságtól, sokkal de sokkal veszélyesebb fegyver, mint a leírt vélemény. Ön szerint nem lesz aki élne ezzel a fegyverrel?