Szabad Sajtó

Valóban a demokrácia törvényeiből következik, hogy elsősorban a kormánypártok felelőssége, hogy jól működjön a hatóság, s ha ez a felelősség az övék: Nekik is kell erre alkalmas embereket ültetni a hatóságba. Irreális számonkérni, hogy a parlamenti vagy parlamenten kívüli ellenzék is politikusokat ültethessen a hatóságba. Irreális elvárni a háttéralkukat, a politikai mutyit. Csakhogy nem erről van szó: A hatóságban ugyanis nem csak a szigorú szabályozásra törekvő politikusok és egy párthoz kötődő jogászok ülhetnek, hanem a munkájához szükséges szabadságot védeni próbáló újságíró is.

A médiatörvény körüli vitában sokszor jeleztem: az öncenzúra jelenti az egyik fontos problémát. A felszínen a probléma csak annyi: Ha a hatóság kemény kézzel torol meg bizonyos cikkeket, akkor számos lap kerülni fogja a kényes témákat. Félnek tőle: túl drága lenne ilyesmivel foglalkozniuk. Csakhogy a probléma nem áll meg itt. Nem feltétlenül kell a médiahatóság túlzott keménysége az öncenzúra beindításához. A látszat igenis fontos.

Az eddigiek alapján a médiatörvényről sem jót, sem rosszat nem írtam. A törvény körüli hisztériáról annál többet. Most is ez a helyzet: Egy törvény akkor félemlíti meg a sajtó képviselőit, ha a sajtó képviselői félnek a törvénytől, ennek alkalmazásától, a törvény által hozott változástól. Azt pedig, hogy a törvény megjelenése nyomán megjelent a félelem nehéz lenne letagadni. Ez a félelem pedig önmagában is hat a sajtóra, a sajtószabadságra.

Sokan nem értik, miért is fontos nekik a sajtószabadság. Ők nem újságírók, s a politikusoknál, átlagos celebnél az újságíró sem feltétlenül szimpatikusabb nekik. A sajtószabadság nem az újságírót védi. Nem a sajtó számára fontos igazán, hanem az olvasó, a néző számára. Annak a számára akik a hírek, elemzések alapján tájékozódni próbálna, hogy utána felelős döntéseket hozzon. Például a választások évében. De természetesen máskor is.